11. Beszélgessünk

*Lara*

-Oké, beszélgessünk. Miről akarsz beszélni?-kérdeztem lelkesen.
-Nem is tudom. Mindegy.
-Okééé....szóval, még nem ismerlek nagyon, mesélj magadról valamit.-mosolyogtam rá, amitől picit zavarba jött.
-Fuuu....mit nem tudsz rólam?-vigyorgott rám édesen.
-Mondjuk, hogy mit szeretsz, és mit nem....
-Nem szeretem a kanalakat. Kicsit vicces, de tényleg. Akkor.....nem tudom még mit mondjak-nevetett fel-Mesélj inkább te.
-Oké. Szóval. A rossz tulajdonságaim a lobbanékonyság, időszakos hiszti és a türelmetlenség. Ezt jó ha megjegyzed.-mondtam egy kisebb nevetés kíséretében.- Ömmm....szeretem az állatokat, lételemem a zene. Túl sokat twitterezek. Ha valaki bántja azokat akiket szeretek, azért ölök. Bocsi, de most csak így össze-vissza mondok mindent, ahogy eszembe jut.
-Oké, nyugodtan.-mondta, és figyelmesen fürkészett tovább.
-Ömmm....az apám még kiskoromban ott hagyott minket, ezért egyedül nevelt fel engem anya. Anya munkája miatt sokan beszóltak az iskolában, meg azért is mert gazdagok vagyunk, nem mintha én erről tehetnék. A tanárok utálnak, de ettől függetlenül jó tanuló vagyok. A suliról ennyi elég is. Szóval, utálok egyedül aludni, mert ilyenkor nincs kihez bújnom. Régen folyton azt mondták, hogy olyan vagyok mint egy kis macska.-nevettem halkan, mire elmosolyodott.-Ömmm...más nem jut az eszembe, csak még egy valami. Hogy a legjobb elfoglaltságom az, amikor a nagy One Direction-nel lógok.-nevettem fel.
-Szerencséd.-mondta vigyorogva.
-Valami kérdés?-néztem rá mosolyogva.
-Van barátod?-nézett rám, mire kicsit elpirultam.
-Nincs jelenleg.
-És bejön neked most valaki?-vigyorgott.
-Talán. Igen. Biztos. Azt hiszem.-mondtam össze-vissza zavaromban, és azt hiszem, hogy eléggé bele is pirulhattam.
-És ki az, ha szabad tudni?
-Nem mondom meg, mert bandatag.-pirultam még tovább.
-Akkor sem mondod el, ha szépen megkérlek?-nézett rám mosolyogva kiskutya szemekkel.
-Még meggondolom.-motyogtam.
-Ne legyél már ilyen....-vigyorgott rám pimaszul.
-Annyit még elárulok, hogy barna a haja.-mosolyodtam el.
-Ez nem ér. Csak Zayn és Niall haja nem barna. Milyen betűvel kezdődik a neve?-érdeklődött tovább. Ha elmondom, lehet, hogy még nem fogja tudni, szóval....
-L betűvel.-mosolyogtam rá tovább.
-Louis???-nézett rám döbbenten.
-Én azt nem mondtam.-nevettem fel.-Amúgy nagyon lila még a szemem?-pislogtam rá kérdőn.
-Őszintén?-kérdezte, mire én bólintottam.-Igen. Nagyon lila, egyre jobban. De ha megnyugtat, jól áll neked ez a szín.-vigyorodott el.
-Kösz.-mondtam én is egy vigyor kíséretében.
-De ne válts témát. Szóval Louis az, vagy sem?-nézett rám ismét kiskutya szemekkel.
-Nem szállsz le a témáról, mi?-kérdeztem mosolyogva, amire egy fejrázás volt a válasz.-Miért, ha igen? Féltékeny vagy?-nyújtottam rá a nyelvemet.
-Nem mondtam.-vigyorgott.
-Akkor jó.-nyugtáztam.
Pár percig csendben ültünk, majd ismét a szememhez emeltem az immár félig szétolvadt jégkocka maradványokat tartalmazó konyharuha. Nem zavartattam magamat. Fejemet Liam vállának döntöttem és csukott szememen keresztül élveztem a jég általi zsibbadást a szemhéjamon és körülötte. Nagyokat szuszogtam. Álmos voltam, de nem akartam elaludni. Nem otthon vagyok. Majd ha haza értem, akkor alszok. Gondolatban így győzködtem magam arról, hogy ne aludjak el, de ez nem volt elég. Elszundítottam.

                                                                               ***

Mikor felkeltem, már besötétedett. A fiúk még mindig nem érhettek haza, ugyanis csend volt. A fejem még mindig Liam vállán pihent, aki időközben tévét kezdett nézni. Mikor felültem, mosolyogva nézett rám.
-Helló álomszuszék.-vigyorgott.
Egy nyöszörgés volt a válaszom, majd vissza hajtottam a fejemet. Éreztem, ahogy óvatosan végigsimít kezével a hajamon egyszer-kétszer. Felültem ismét és a szemébe néztem. Gyönyörű szemeivel engem fürkészett. Arca vészesen közeledett az enyémhez. Annyira megbabonázott a tekintete. Egyszerűen csak elmélyedtem tekintetében. Az ajkaim akaratlanul is elnyíltak. Ajkainkat már csak egy-két centi választotta el, de hirtelen ezt a kis távolságot is megszüntette. Ajkaim az övére tapadtak. Közelebb húzódtam hozzá. Vadul faltuk egymást. Hirtelen elhúzódott tőlem és pimaszan rám mosolygott.
-Nem Louis az. Ugye?-mosolygott rám féloldalasan.
-Eltaláltad.-válaszoltam és megcsókoltam.
Ismét vadan csókolóztunk, amikor kinyílt a bejárati ajtó, és négy vihogó fiú lépett be rajta, akik hirtelen ledöbbentek.