9. Lindsay

*Lara*

A naphátralévő részében gépeztem. Csak jártam a pletykás oldalakat, amikor valamin megakadt a szemem. Ez nem lehet igaz. Mindig mindent félreértenek ezek az idióta újságírók, meg mit tudom én mik. Mehetnek a picsába. A kezdő lapon a következő cikk volt: "Úgy látszik a One Direction-nek új klipje lesz. Az egyik leghíresebb lemezkiadó cég igazgatójának a lányával látták többen is a csapat tagokat. A mai nap folyamán egy paintball pályán látták a csapatot és a stúdió vezető lányát Lara Kensingtom-t (17). Később, szintúgy a pályán külön látták őket Liam Payne-nel. Vajon mi alakulhat? Netán egy új románc? Vigyázat lányok, lehet, hogy Liam már nem is szabad...." Ez kész röhej. Azonnal  felhívom a fiúkat. Felhívtam Liam-et. Néhány kicsengés után fel is vette.
-Halló?!-szólt bele.
-Szia, Lara vagyok.
-Helló, mi az?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy láttad-e, mit pletykálnak?
-Nem, mit?
-Kirakom twitterre, nézd meg.
-Rendben, szia.
-Szia.-mondtam, majd letettem. Olyan jó volt hallani a hangját.
Gyorsan kiraktam a linket twitterre és odaírtam, hogy ez milyen szánalmas, és hogy egyáltalán nem igaz.
Nem azért voltam felháborodva, mert nem bírom Liam-et, csak ez nem igaz. Még.....

                                                                             ***
/Másnap.../
Reggel késve keltem. Van még egy fél órám, hogy a suliba érjek. Rendbe kaptam magam, és felöltöztem. Mire a suliba értem, már az első óra fele eltelt.  Bekopogtam a terembe, és benyitottam. Az egész osztály engem bámult, az ofő pedig szigorúan méregetett.
-Mit képzel Mrs. Kensington? Magának sem szabad késni, ahogy senki másnak sem.-kezdte a hegyi beszédét.
-Elnézést a késésért, de...-mentegetőztem volna, ha hagyja.
-El tudom képzelni, milyen fontosabb dolga lehetett, amiért késett. Tudom milyen fontos ember maga, de most az iskolában van a helye.
-Tudom, én csak....
-Ne fecsegjen. Üljön már le a helyére.
-Igenis Miss Virginia.-mondtam, majd leültem a hátsó sorba. Utáltam a kémia tanárt. Én csak elaludtam, és túlreagálja. Chööö...
Amint kicsöngettek, mentem szünetre az udvarra. Nem nagyon figyeltem, mert nagyon a gondolataimba merültem, és hirtelen neki mentem egy csajnak. Nah ki másnak, ha nem Lindsay-nek?! Lindsay az a csaj, aki mindenkinél jobban utál engem, és természetesen ezt az érzését viszonozom. Egy kiálthatatlan kis ribanc, aki mindig keresztbe akar nekem tenni.
-Nocsak! Már engem is elakarsz tiporni? Annyira elvagy szállva, hogy a nagy One Direction barátkozik veled, hogy az olyan "kis" embereket, mint Én már el is taposod?!-kezdte mondandóját szarkasztikusan.
-Figyelj Lindsay...most pont te nem hiányzol nekem, szóval bocs. Megyek....-mondtam, és indultam el.
-Jól van, most megúsztad Kensington. De ne feledd, még elkaplak. Jah és csókoltatom Liam-et és a többi fiút.-mosolygott gonoszan és ment volna dolgára.
-Tudod mit?! Te csak ne csókoltass senkit. Pláne ne Liam-et. Világos?-kérdeztem teljesen kiborulva? Mit képzel ez magáról? Miért pont Liam-et?
-Mi az? Bele vagy zúgva drágám?-mondta, és egy kacajt hallatott.
-Nem, és amúgy sincs hozzá semmi közöd.-mondtam csípősen.
-Óhh dehogy nem vagy.-mondta még mindig nevetve.-Csak gondolom, tudod, hogy nincs esélyed nála, ezért be sem vallod.
-De van nála esélyem, csak, hogy tudd.-ekkorra már egy egész kis tömeg kerekedett körülöttünk, és minket figyelt mindenki.
-Álmodj csak.-mondta, mire megszólalt a csengő.
Teljesen elöntött a düh a válaszára. Elég volt. Elegem van. Fogtam magam, és behúztam neki. Akkorát ütöttem, hogy a lendülettől a földre esett Lindsay.
-Te hülye kurva.-mondta szitkozódva, miközben felállt, majd a hajamnál fogva megrántott.
Meg se nyikkantam. Nem fájt nagyon, kihasználva, hogy sebezhető hasba vágtam, mire nyögött egyet. Ekkor Lindsay ököllel szemen ütött, mire kirúgtam alóla a lábát. Amikor megint felkelt, ugrott volna ismét nekem, ám ekkor egy tanár oda rohant és szét szedett minket.
-Mindketten az igazgatóiba. Most!-parancsolt ránk, majd az iroda irányába lökött minket.
Mit ne mondjak, jó nagy leszidásban volt részünk, a házirend megszegése miatt. Két igazgatói megrovással távoztunk, és két napra felfüggesztettek mindkettőnket. Nem tudom, mi az értelme a felfüggesztésnek, legalább nem kell suliba mennem.
                                                                       ***
Fél tizenegykor benyitottam a lakásban. Anya a nappaliban volt, és nagy szemekkel nézett rám.
-Neked nem suliban lenne a helyed?-kérdezte meglepetten.
-Hogyhogy nem dolgozol?-kérdeztem, mit sem törődve az ő kérdésével.
-Haza jöttem egy papírért. Szóval miért nem vagy suliban?
-Verekedtem, és felfüggesztettek két napra.
-Jól van, akkor csinálj amit akarsz, nem szólok bele.-mondta, és ezzel elintézettnek vette az ügyet. Ezt szeretem benne.
-Nekem viszont vissza kell mennem az irodába, szóval megyek. Szia.
-Szia anya.-sóhajtottam, majd ledőltem a díványra.
Bámultam egy pár percig a plafont, majd felugrottam és odasiettem a tükör elé.

-A picsába!-kiáltottam a tükörképemnek, amikor megpillantottam, hogy egy nagy lila folt éktelenkedik a jobb szemem körül. Próbáltam alapozóval eltüntetni, de lehetetlen volt, nem mellesleg a szám is kicsattant és vérzett még mindig. Felmentem a szobámba átöltöztem. Felkaptam egy Batman-es pólót és egy farmer shortot. Fogtam a telefonom és felhívtam Liam-et. Hogy miért?! Magam sem tudom, őszintén.
-Szia!-hallottam a vonal túl oldalán.
-Helló,öööö....ráértek? Csak mert unatkozom, nincs mit csinálnom, és gondoltam összefuthatnék veletek, ha ráértek.-mondtam kicsit zavartan.
-Ráérünk, de neked nem suliban kéne lenned?-kérdezte nevetve.
-Hosszú történet. Majd elmesélem.
-Oké. Tíz perc és ott vagyunk érted.
-Oké, köszi. Szia.-mondtam, majd letettem a telefont, lementem a nappaliba és vártam őket.